Óceános nap (:

(02.11. péntek)Az érkezés napját is beleszámítva, ez a 4. napom Lisszabonban, de sokszor érzem azt, hogy haza akarok menni. Azt mondják, az első hetekben ez természetes. A mai reggel is nehezen indult, nem Mellette ébredtem L Fájó ilyenkor ráébredni, milyen messze is vagyunk egymástól. Ma a bérletemet intéztük a lakótársammal (Avenida metrómegálló), hétfőn délelőtt már mehetek is érte. Ezután a suliba kellett mennem, aláírni azt a bizonyos hiányzó papírt, majd a közeli parkban, krokodilkönnyek közepette megettem az uzsim, egy almásszeletet.

Végre rávettem magam (és ebben rengeteget segítettek az otthoniak), hogy kimozduljak a négy fal közül és megnézzem az Óceánt. Nem bántam meg! A napló írása közben olyan nyugalom tölt el, ami nem mindennapi. Egy sziklán ücsörgök, miközben hallgatom a víz morajlását, elém tárul a nyílt Óceán látványa. 12 fok körül lehet, a parton nagyon szeles az idő, de a nap erőlködik. Néha megcsap egy-egy vízcsepp, na és persze ez a tiszta, sós illat sem utolsó! Ja, amúgy Cascaisban vagyok, kb. 1 órányira otthontól. Úgy hiszem, megtaláltam azt a helyet, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal és teljes csendben és nyugalomban pihenhetek.

(Hogyan is juss el az Óceánig? Mivel én Alfamaban lakom, a legközelebb a kék metró végállomás (Santa Apolonia) ill. szintén a kék metró egyik állomása, a Terreiro do Paco található. Ha a metrót választod (bár úgy egy kicsit kerülő), a 2. megállónal, Baixa-Chiadonál át kell szállnod a zöld vonalra, s egy megálló a Cais do Sodré, ami az egyik végállomása. Innen már a táblák segítségével könnyen eljutsz a vonathoz. A másik lehetőség, hogyha a 28-as busszal direkt a Cais do Sodréra megyünk, így nem kell átszállnunk. A vonatra való felszállás előtt kártyát kell váltani az automatából, ahol meg kell adni, meddig szeretnél utazni, valamint, hogy csak oda vagy vissza útra is szóljon-e. Ezután le kell húzni a kártyát egy gépnél, ami beenged. Az út innen kb. fél óra, de a kaller itt is ellenőriz! J És egy jó tanács: ha jön a busz és fel szeretnél szállni, mindig tedd ki a kezed, mert különben nem áll meg!

(02.09.szerda,02.10.csüt.) A szerdai napom nem volt túlságosan mozgalmas, mert csak délután mentem el itthonról, egy magyar lánnyal találkoztam az Atrium Saldanha előtt. Beültünk enni valamit az egyik bevásárlóközpontba, aztán pár óra múlva húztam haza a csíkot, vártak skypon. Az első hét szinte csak azzal telt, hogy sírtam, skypoltam, sírtam, skypoltam. Eléggé változatos napok voltak. Majd csütörtökön délre be kellett mennem a suliba. Persze okos fejemmel nem néztem meg az előző nap, hogy hová kell mennem, úgyhogy nem csoda hogy ¾ órát bolyongtam kb. 20 méterre az iskolától. Még jó hogy meg volt beszélve az igazgatóval, hogy délben találkozunk, mert mire odaértem, már nem volt bent. Hoztam a formám…De este jött az email, hogy pénteken is be kellene mennem, mert elfelejtettek aláiratni még egy papírt, úgyhogy nagy örömömre, másnap is bemásztam, akkor már tudva, hová is kell menni.